Régen minden jól sikerült képemre rászerkesztettem azt, hogy © Harsányi Miklós. Ma irtózom ettől.

• Érdektelen. A vízjel csak a fotóst érdekli, senki mást. Olyan, mint az állatoknál a territoriális viselkedés. Mindenki tudja, hogyan jelölik meg a kutyák és a nagymacskák a területüket… A fényképeknél szükségtelen.
• Felesleges. A vízjelet helyettesíti a fotó meta adata. A képfilera kattintva jobb klikk, majd tulajdonságok: az ügyes fotós ide állítja be elérhetőségeit. 🙂

• Jogtalan. Minden társaságban van egy okostóbiás, aki meg tudja magyarázni, hogy a fotós nem a képtulajdonos, hanem az, akiről készült a kép, azé aki fizetett érte, azé, akinek a földjén készült, azé aki a fotógépet tervezte és kivitelezte, azé, aki a Google-t tulajdonolja, stb. stb., egy szónak is száz a vége, a legtöbb fotó nem a fotós tulajdona.

És a legfontosabbat a legvégére hagytam.

• Átértelmezi a képet. Azt sugallja, hogy ez a kép valaki birtokában van, és az agyban rögzült szemantikai hálón különböző modellépítés generálódik, mint mikor egy zenekarban egy hangszer hamisan szól, disszonáns érzetet kelt, elvonja a figyelmet a gyönyörű kép minden pillanatáról, a tökéletes kép kompozíciós harmóniáját tönkre teheti. Vannak képek, amik meghittek, próbáljuk ki vízlejek nélkül, próbáljuk ki, hogy van, amihez nem kell ragaszkodni, engedd el Te is, ahogy én is tettem. Nemcsak a képeim változtak meg, hanem az életem is. 🙂